Csőregi János: Lesállástól vigyázzállásig. Avagy: a futballbírók is emberek
XVII. Bírói csalafintaság
Hogyan kell a felelősséget egy kétes ítéletért a partjelzőre hárítani?
Megtörtént eset, mindenki tanulhat belőle. Leírom a résztvevőket is, még akkor is, ha Zsombori Gyula barátom (vagy utódai) megharagszanak egy kicsit rám. Arról a Zsombori Gyuláról van szó, aki véleményem szerint abban az időben, 1974-84-ben, a legtehetségesebb labdarúgó játékvezető volt Hargita megyében. Arról, hogy miért nem jutott magasabb szintekre, ne engem kérdezzenek. Más fejezetekben már leírtam, hogy a tehetség mellé, kellett egy kis szerencse és nem utolsó sorban „Üsmeretség“.
Borsai Bányász – Marosludasi Maros meccs, középbíró Zsombori Gyula, partbírók Benedek Pál, Gyergyóból és alulírott Csíkszeredából. Egyességünk szerint a szigeti gyorsvonattal mentünk, ami éjjel 12 óra körül indult Szeredából. Udvarhelyről, az esti busszal átjött Gyula, megittunk egy-két pohár bort, aztán irány a vonat. Gyergyóban felszállt Benedek Pali, aki jelezte: telefonon elintézte, hogy Visóban vár a vonatnál a borsai csapat megbízottja. Várt is, egy erősen kancsal, de mindenki által „Căpitanunak“ becézett alak a bányavállalat mikrobuszával. Onnan még vagy 16 km Borsa város. Kivirradt mire a helyszínre érkeztünk. „Căpitanu“, aki a csapat állandó megbízottja volt, nagy népszerűségnek örvendhetett helyi szinten, mert soron kívül kinyítatott egy cukrászdát, ahol nekünk kávét hoztak, később rántottát, reggelit készítettek. Valahogy csak eltelt az idő 10 óráig, mikor kimentünk a pályára. A bírói lapok kitöltésekor suttyomba megkérdeztük a ludasi vezetőt, hogy hazafelé nem vinnének-e el bennünket is Régenig. Onnan jó vonat összeköttetésünk lett volna haza felé. Abban maradtunk, hogy majd a szünetben megadják a választ. A mérkőzés szünetében mindenki hallgatott mint a hal...
Az eredményjelző akkor 0-0-át mutatott és így maradt a második félidő közepe tájáig. Ekkor Ludas cserélt, a jobb szélre egy pihent játékost küldtek be. Ők pontosan tudták, hogy mit csinálnak. Ezt az ellenfél és mi is rövidesen megtapasztaltuk. Borsabánya beszorította Ludast a saját térfelére, de gólt nem tudott rúgni, mert az ellenfél arra volt berendezkedve. Egyszer azonban egy előre rúgott labdával kiugratták az újonnan beállt jobb szélsőt, aki a saját térfeléről indulva, nagyon gyors lévén lefutotta a hazai védőket és gólt rúgott. Megjegyzem, hogy ezt a taktikát és ezt a játékost Ludas más meccsen is alkalmazta, legtöbbször sikerrel. Ez az eset az én oldalamon történt. A helyiek lesállást reklamáltak, én persze nem intettem semmit. Mielőtt Zsombori Gyula megadta volna a gólt, kifutott hozzám és hogy ne hallja senki megkérdezte mi volt, mondom semmi, a saját térfeléről indult. Erre Gyula hangosan: „Akkor is ofsaid!“ Nekem halkan még annyit: „Bolond vagy?“. A mérkőzés után, amit amúgy megnyert Borsabánya, megismétli nekem „Bolond vagy? Gyalog akarsz innen hazamenni? Ezek nem visznek le Visoba a vonathoz, ha veszítenek." Be kellett lássam, hogy neki volt igaza, de ebből mindenki leszűrheti a tanulságot. Ha, ő kijött hozzám és megkérdezte mi volt, akkor a helyi csapat és a szurkolók szemében én lettem a hibás, mert inthettem volna?! Így, hogy nem adta meg a gólt, mindenki úgy gondolta én tévedtem, mert nem intettem idejében, ám később meggondoltam magam és lesállás mellett döntöttem. Ez tipikus példája annak, hogy a középbíró átháríthatja a felelősséget a partbíróra.
Ezért van szükség összeforrott bírói hármasra és járműre, amivel el lehet utazni a mérkőzés helyszínére, és haza is lehet jönni. Végül lett kocsi is, de a Ceausescu aranykorszak végén, csak 15 liter benzint adtak havonta egy protekció nélküli gépkocsira. Mindezt a fiatalabbak tájékoztatása végett mondtam el, hadd lássák miként vergődtünk az aranyidőkben. Mi, az „öregebbek“ sajnos végig éltük. A benzin krízis miatt, s azért, hogy idejében haza utazhassunk néha falsul is kellett fütyüljünk.
Részlet Csőregi János: Lesállástól vigyázzállásig. Avagy: a futballbírók is emberek című emlékeiből.
