Suciu Tóni a saját tizenhatosának előteréig visszamozdulva szerelte Popescut és az ellenfél kapuja felé iramodott. Útközben hatástalanította Grameni szerelési kísérletét, majd a felezővonal előtt jobb külsővel az oldalvonal közelében előre rohanó Bărăbașt játszotta meg. A szélsőnk negyven méteres vágtát követően, Dănuleasa díszkíséretében a tizenhatosba robogott, kívülről megverte közvetlen ellenfelét, majd estében laposan a kapu torkába berobbanó Rotart hozta kihagyhatatlan helyzetbe, aki ballal a hálóba pofozta a labdát. Az 58. perc derekán jártunk ekkor és a korábban látottak alapján nem nekünk állt a zászló.
A Hagi Akadémia 2002-es és 2003-as születésű játékosai nagyon megnyomták az első húsz percet. Folyamatos támadásaik a 14. percben értek góllá. Védelmünk megingását tetőző könnyelmű labdavesztést követően Andronache lőtt közelről a hálóba. A játékrész második felében az iram visszaesett ugyan, de a pályán továbbra is a Viitorul akarata érvényesült. A félidő utolsó perceiben ismét pörögtek az események, de a konstancaiak három veszélyesnek tűnő szabadrúgást is elpuskáztak. A játék képe és különösen fiaink játéka alapján az egygólos hátrány ránk nézve volt hízelgő. Az első 45 percben csak Albert és Suciu emlékeztetett korábbi önmagára. Előbbi bravúrokkal tartotta mérkőzésbe csapatát, utóbbi harciasságával számos alkalommal szerzett kellemetlen pillanatot az ellenfél belső védőinek. Villanásai másoknak is voltak, de a szünetig a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia U19-es csapatának játékát leginkább a tét okozta feszültségből adódó bizonytalanság jellemezte, amely számos egyéni hibában és rossz megoldásban tükröződött.
A második félidő első két percében Casiadi Bakó kétszer is szépen forgatta meg ellenfeleit, jelezvén: megérkeztünk a mérkőzésbe. A védelem játéka feljavult, többet birtokoltuk a labdát és a párharcokat is egyre inkább sikerrel vívtuk meg. Az ellenfél is fáradni látszott, játékukban az első húsz percben látott tűznek nyoma sem volt. Támadgattak ugyan becsülettel, de próbálkozásaik többnyire meddőnek bizonyultak. Csapatunk önmagára találása viszonylag hamar góllá érett. Ők az első játékrész 14. percében szereztek vezetést, mi a második félidő 13. percében egyenlítettünk.
A tengerparti akadémisták Rotar gólját követően sem tudtak megújulni. Sőt, a kiütköző fáradtság közepette rossz döntéseket hoztak és egyre többet hibáztak. Az első húsz perc öldöklő rohama megbosszulta magát. Személy szerint Bototok Jancsa által, aki Baga Szabolcs szemfüles bedobása és Szabó Andor tankönyvbe illő indítása után jobbról, 14 méterről kilőtte a hosszú alsót, természetesen miután lefutotta a zárni igyekvő Dănuleasa-Grosu párost. A hátralévő perceket az FK Csíkszereda legénysége okosan lepörgette, így a 68. percben friss erőként pályára lépő Botorok, a 79. percben eldöntötte a bajnoki cím sorsát. A taktikai húzás bevált, hiszen a szakvezetés a gyors csatárt, az FCSB elleni két elődöntő mérkőzéstől eltérően nem jelölte a kezdőcsapatba, hanem a végjátékra tartogatta.
Két napja, mérkőzéselőzetesemben Alexi Pitu szavait idéztem, aki csapatának erősségét a felnőtt első osztályban pallérozódó társaiban látta. Nyilatkozatába, bizonyára akarata ellenére, némi fölényeskedés keveredett. Az ellenfél ugyanis „csak” a Liga 2-ig jutó játékosokra számíthatott. De az előzmények, a várakozások, sőt a bajnoki címről döntő mérkőzés első félidőjében látottak dacára, székely legényeink megmutatták, hogy nem számít hol és milyen szinten játszottál a tegnap, egy héttel, hónappal vagy évvel ezelőtt. Csak a mérkőzésen mutatott teljesítmény a fontos. A küzdelem, a harciasság, no meg az eredmény. Ezt immáron Alexi Pitu és csapata is megtanulhatta.
Ráduly Róbert Kálmán
Csíkszereda, 2021. június 14.
