A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette jelentősen felértékelődött. Éppen ezért egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Adventi Naptárral köszönti. Karácsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
Ezzel az Adventi Naptárral kíván meghitt ünnepeket az FK Csíkszereda apraja és nagyja. Áldott Karácsonyt mindenkinek!
Foci csodahét!
Csíkszeredában mindig nehéz volt kedvenc első osztályú csapatot választani. Én igazi székely nevelést kaptam. A családi ház nagyszobájának falán egy Tamási-idézet között Maszelka János nyolc, nagyméretű olajfestményében a Székely történelem meghatározott eseményei voltak felfestve. Az énlaki templom rovásírásos kazettájától a madéfalvi veszedelmen keresztül a székely hadosztályig jelentős történelmi események voltak megörökítve. Ez a nevelés döntéseimben végigkísérte egész eddigi életem. Kézenfekvő lett volna a Bölöni Laci által vezetett marosvásárhelyi ASA, ám a második A betű katonaságra utaló szava nálam kizárta ezt a lehetőséget. Aztán az anyai nagyszülők lakhelye, a Vajdahunyad tőszomszédságában lévő Csernakeresztúr döntőnek bizonyult. (Csak az 1989-es események után tudtam meg, hogy a sváb Nagyszokondról telepítették oda, miután nagyapám csendességét négy év oroszfogsággal honorálták.) Tetszett, hogy a csapat színei megegyeztek a Sportklubéval, de az még jobban, hogy mezükön a Hunyadiak történelmi címere díszelgett. S ez olyan időszakban, amikor az ország fő történésze Nicolae Ceausescu testvére volt, aki minden magyar elemet kigyomlált Erdély történelméből. Itt láttam élőben legelőször másodosztályú, majd A-divíziós focimeccset. Kis csapatnak is lehetnek nagy pillanatai - mondta édesapám. És lett. Eljött 1986 március kilencedike. A Corvin-Steaua mérkőzés. Hunyadra érkezett a román bajnok katonacsapat, amely pontosan két hónapra rá BEK-serleget nyert a Barcelona ellenfeleként. Jobb felállításban, mint a BEK döntőn, hisz akkor már tudott dolog volt, hogy a kék-pirosak csapatkapitánya Stoica nem lehet jelen a Sevilla-i döntőn. Jött öt év veretlenségének dölyfjével, az utált Ceausescu-család háttértámogatásával, a hadsereg nyomasztó hatalmával, közmondásos szerencséjével, mindennel, amit foci címszó alatt utáltam.
És elkezdődik a meccs. A félistenek a lelkes iparosokkal. Aztán hamar kiderült, hogy a félistenek nem is félistenek, vagy az iparosok több mint iparosok? Arra számítani lehetett, hogy a két örökmozgó bodega-hátvédpáros Bumbescu – Iovan (együtt ittak sokat és sokszor) egymást túllicitálva rúgja fel a Klein-Gábor-Mateuț válogatott triót. De olyat még nem láttam, hogy Belodedici többször utána rúgjon valakinek, vagy, hogy Bölöni két perces pankrációt mutasson be a hunyadi hálóőrrel a labdáért. Támadnak a hunyadiak. Gábor itt, Gábor ott, Gábor mindenhol. Az 1981-es ifi VB gólkirálya és legjobb játékosa ritka meccse, amikor igazolja, hogy nem hiába került az ifi VB-k legjei közé, olyan játékosok táborába, mint 1979 – Maradona -1981 Gábor - 1983 Van Basten.
Aztán negyedóra elteltével Mateuț úgy húsz méterről elereszt egy bombát. Duckadam rá sem mozdult a lövésre. Óriási gól! Egy percre rá Pițurca becsapja a bírót, nagyot hasal a hunyadi büntetőterületen belül. A megítélt büntetőt Majaru értékesíti: 1-1. Mintha Sportklub –Steaua hokimeccs lenne. A klubosok nehezen összehoznak egy gólt, mire a bíró 2 percre benéz egy Cazacu-műesést. Na, mindegy. Végre kisüt a nap. Sőt tüzel. Tüzel Mateuț is. Másodszor is elsül a lába. Szinte ugyanonnan, ám precízen ugyanoda: 2-1. A mérkőzés képe változatlan. Klein többet van a földön, mint két lábon. Gábor az őrületbe kergeti a piros-kék védelmet, Lăcătuș pedig üt, vág, rúg, sőt - Nicșa elmondása szerint - még harap is. Lassan közeledik a szünet. Ismét felrúgják Kleint, ismét Gábor áll oda a szabadrúgást elvégezni, majd legyint, Petcut hívja. Beáll a két piros-kék őrtorony közé, majd onnan fejeli be a harmadik Corvin-gólt: 3-1. Negyven perc alatt Duckadam annyi gólt kapott, mint a bajnokság kezdete óta 17 mérkőzés alatt.
A második félidőben nem esett több gól. A Steaua mindent megpróbált, ám egy ismeretlen 17 éves kissrác (Stroia), a liberó helyén úgy tünteti el a katonacsatárokat, mint bűvész cilinderében a nyulat. Gábor pedig bebizonyította, hogy az őstehetség gyémántja csiszolulatlanul is ragyoghat briliánsként, igazi világklasszis. Vége! Győzelem! 3-1. Örömmámorban a hunyadi fiúk és 20 ezer drukker. Az ősi kastély tetején, mintha az örök-komor nándorfehérvári hős is - bár nem érti a nyelvüket - mosolyog. A pályát elhagyó Steauások nehezen tudják kikerülni saját lógó orrukat. Székely nagyapám szokta mondani: „Vannak fiam az életben olyan pillanatok, amiért érdemes élni.” Hát ez az! Ülök a helyemen megfagyva. Nagyon boldog vagyok. Úgy éreztem, Európa két legjobb csapatát láttam élőben játszani. A jobbik győzött. És másnap nekik nem kellett győzelmüket felajánlani a pártnak és a focihoz is jobban értő Kárpát-géniuszfőtitkárnak. Elindult a legkisebb királyfi kék-fehér lovagi díszben, pajzsán Európa-hőse címerével és legyőzve minden akadályt lebírta a piros-kék sárkányt! Ez akár a Steaua-Sportklub 0-8-as tudósításánál sem lett volna rossz!
Lehet-e ezt überelni? Lehetett. Rá egy hétre Kolozsváron nézem a magyar –brazilt. Détári már az ötödik percben befejeli Kiprich beadását. Majd egy óra múlva a mezőny legjobbja, Eszterházy kétszer is – akár az aranylabdás Albert Flórián 1966-ban - kicselezi a fél brazil védelmet, kapura lő. Az első kipattanót a csereként beállt Kovács Kálmán, a záró találatot maga Szupermarci csavarja a kapuba: 3-0. A meccs végére a román gyártmányú színes TV-ben a meggypiros mez utoléri az örvendező magyar játékosokat. A kolozsvári állomás tőszomszédságában összezsúfolódott félszáz magyar örömmámorban megfogadja Szepesi londoni 6-3-as utáni útmutatását: „Szóljon a zene, forrjon a bor!” Még azt sem bántuk, hogy a leparkolt hargitai és kovásznai számtáblás gépkocsik nagy részének jobbhátsó kerekét leeresztve találtuk. A brazilok rokonai lehettek.
Szerző: Becze Zoltán
