Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
Sorozatunkban a hangzatos győzelmekkel, küzdelmes döntetlenekkel és meglepő vereségekkel egyaránt telitűzdelt őszi idényünk összecsapásaira tekintünk vissza. Nem feltétlenül időrendben. Visszafogott kezdés után, egészen magasra kapaszkodtunk, de sem az elején, sem a végén nem jött ki számunkra a lépés.
Alexandriai alkony
A szlatinai bajnokit megelőző hat mérkőzéses veretlenség csak a pontvadászatra vonatkozott. Csapatunk ugyanis tíz nappal korábban a nagyalföldi végeken szétlövéssel búcsúzott a kupaküzdelmektől. Bár a kupameccs előtt a második vonal küzdelmei a válogatott összetartás miatt szüneteltek és így bőven volt idő a megújulásra, a szakvezetés a korábbi mérkőzések zömén használt játékosok közül néhányat mégis itthon hagyott. A keret minden tagjának lehetőséget kell biztosítani, mondták és ép ésszel – akkor és így utólag egyaránt – nehéz nem egyet érteni.
A jelenkor labdarúgásában a csapatok zöme versenykeretét a csereszabatos versenyhelyzet megteremtésének jegyében alakítja. A sportvezetők, elnökök, csapatmenedzserek, vezetőedzők egyaránt a posztonként legalább két játékos elvárása alapján töltik fel, ráadásul ahol csak lehetéséges két hasonló minőséget képviselő játékosokban gondolkodnak. A komolyabb célkitűzésű gárdák egyszerre három kapust és huszonöt mezőnyjátékost foglalkoztatnak, ami egyben azt is jelenti, hogy a játékra jogosultak egy része még a mérkőzésjegyzőkönyvben sem kerül bele. A világjárvány óta a második vonalban ugyanis kilenc cserejátékost lehet nevezni.
A kupameccshez visszakanyarodva, sorainkból Alexandrian kevesen éltek a lehetőséggel. Csiszér Balázs volt az üdítő kivétel. A csíkszeredai labdarúgás tavaly még élvonalban pallérozódó tehetsége, ahogy mondják szívét-lelkét kitette a pályára. Nagy kedvvel játszott, sokat mozgott, nem ismert elveszett labdát és kitűnő teljesítményére góllal tette fel a koronát. Győztesnek tűnő góllal.
Vezetése tudatában csapatunk biztonságos fociüzemmódra váltott és - ahogy az időnként lenni szokott - a futballistenek büntették a kishitűséget . A hazai gárda ritkán látott nagy góllal egyenlített, majd az egyre jobban elmocsarasodó játéktérbe süppedő vendégcsapat tehetetlenségét kihasználva, szétlövéssel a csoportkörbe jutottak. Számunkra maradt a sok lúd disznót győz lecke legfrissebb kiadása. No meg a tapasztalat: amikor lemegy a nap, valóban a Dunáról fúj a szél. Nem is akárhogyan.
Sem erő, sem térerő
Ahogy lenni szokott a baj nem járt egyedül. A nagyalföldi megyeszékhely városszélén található sportbázis lelátóján ugyanis igencsak gyatra volt a térerő. Így aztán Vízi Balázzsal egyetemben hiába érkeztünk a helyszínre két órával a mérkőzés kezdete előtt, vittünk magunkkal 120 méternyi hosszabbítót (az áramellátásunk érdekében), kisasztalt és megannyi más kütyüt és foglaltuk el a legjobb rálátással bíró helyet, a közvetítésünk elmaradt a megszokott szolid minőségtől.
Mondhatnánk, hogy akaratunk ellenére és önhibánkon kívül, de az a tény, hogy azt gondoltuk, hogy az Úr 2022-es esztendejében a minőségi térerő természetes velejárója egy nagyalföldi megyeszékhely mindennapjainak, naiv tévhitnek bizonyult. Akárcsak csapatunk számára, hogy feles kerettel helyünk lehet a Románia Kupa csoportkörében.
Csíkszereda, 2023. január 25.
