Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
Sorozatunkban a hangzatos győzelmekkel, küzdelmes döntetlenekkel és meglepő vereségekkel egyaránt telitűzdelt őszi idényünk összecsapásaira tekintünk vissza. Nem feltétlenül időrendben. Visszafogott kezdés után, egészen magasra kapaszkodtunk, de sem az elején, sem a végén nem jött ki számunkra a lépés.
Közvetlenül a számunkra fájdalmas vereséggel végződő szlatinai bajnoki után, Arad felé szólított a kötelesség. A szabadságharcunk vértanúinak városában aznap éjszakai, másnap pedig vegyesváltó tájfutó országos bajnokságra került sor. Számunkra utóbbin a címvédés volt a tét, hiszen a korábbi két kiírást – Rovinari (2020) és Pitest (2021) – mi nyertük a feleségemmel.
Útközben, azonnal Szörényvár után, a Duna partra épített fogadónál álltunk meg ebédelni. A mérkőzésünket gyártó aradi stáb tagjai is ott tartottak pihenőt. Minő véletlen: miután néhány órával korábban együtt dolgoztunk a mérkőzés közvetítésén, most ugyanazon étteremben fogyasztottuk ebédünk.
Paullal, a közvetítőkocsi aradi tulajdonosával és csapatával Szlatinán dolgoztunk közösen először. Miután kiderült, hogy az évek óta bejáratott bukaresti partnerünk a szombati időpontra be van táblázva, intenzív keresésbe kezdtünk. Aki csak a környéken szóba jöhetett, mindenkivel próbáltuk felvenni az együttműködés fonalát, mindhiába. A potenciális partnerek nem voltak sokan. Bár eseményfilmezők vannak bőven, a futballközvetítésre kevesen vállalkoznak. Ehhez ugyanis nemcsak megfelelő műszaki háttér, hanem kellő tapasztalattal rendelkező személyi állomány is szükséges. Legkevesebb négy jó minőségű kamera, keverőpulttal, visszajátszási és feliratozási lehetőségekkel, négy éles operatőrrel, a futballt jól ismerő rendezővel, no meg a közöttük meglévő bejáratott és kipróbált munkakapcsolattal.
Miután Bukarestben és Plojesten sem volt szabad kapacitás, a TVR krajovai stúdiójának stábjától is elutasító választ kaptunk. Kérdés útját nem veszíti alapon, telefonon rákérdeztem Nagy Imre barátunkra, a nyárádszeredai állandó lakhelyű közvetítőkocsi tulajdonosra. Azért, hogy magyarul tudó szereplő is legyen a piacon, másfél évvel korábban mi vezettük be a futballmeccsgyártás rejtelmeibe. Többhónapos munkakapcsolat fűzött hozzájuk, sokat bátorítottuk, ameddig beletanultak. A lakodalmas hangúlatrögzítés műfaja sokak számára viszonylag könnyedén hozzáférhető, de a futballközvetítésre csak az eltökéltek képesek. Ők sem egyik napról a másikra, amolyan varázsütésre.
Imre nem tudta vállalni. A közvetítőkocsija éppen szervízben dekkolt, a kapcsolószekrénye felmondta a szolgálatot. Az autó csütörtököt mondott, de a tulajdonos kapcsolatrendszere szerencsénkre nem. Imre javaslatára és az ő közvetítésével kerültünk kapcsolatba Paullal és aradi stábjával. Első hívásra érdekelte a dolog, de volt egy kis bökkenő: mivel arra a hétvégére nem volt munkájuk, szabadot adott a fiúknak. Azon nyomban körbe telefonálta őket és jó hírrel hívott vissza. Miután az anyagiakban is megegyeztünk, Szlatinán, a mérkőzés előtt szűk másfél órával találkoztunk egymással szemtől-szemben először, délután négy óra körül a Szörényvár melletti fogadóban pedig utoljára.
Csapatunk veresége nem ezen múlt, bár a hazaiak második gólját megelőzően kétségkívül volt legalább egy vitatható, a találkozót követően a játékvezető által hosszasan magyarázott ítélet. Régi bölcsesség, hogy a győzelmet nem kell, a vereséget pedig nem ildomos magyarázni. Így a rend kedvéért csak annyit tegyünk még hozzá, hogy másnap Aradon megvédtük a címünket vegyesváltóban.
Csíkszereda, 2023. január 26.
