Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
Sorozatunkban a hangzatos győzelmekkel, küzdelmes döntetlenekkel és meglepő vereségekkel egyaránt telitűzdelt őszi idényünk összecsapásaira tekintünk vissza. Nem feltétlenül időrendben. Visszafogott kezdés után, egészen magasra kapaszkodtunk, de sem az elején, sem a végén nem jött ki számunkra a lépés.
Rangadó a tévében
Csapatunk mérkőzéseit, egyetlen kivétellel, a helyszínen tekintettem meg. Az FK Csíkszereda találkozóit ugyanis rendszerint nem csak nézni, hanem – a szája be nem áll üzemmódra kapcsolva – közvetíteni szoktam. A Steaua elleni rangadót az országos szórású román sportcsatornák műsorukra tűzvén, augusztus utolsó hetében szabadságra mentem. Kemény nyár volt mögöttem, július végére az új lelátó épületét, augusztus elejére pedig az FK Sportpark névre keresztelt edzőközpontot kellett átadnunk.
Nem mentünk messzire, csak ide a szomszédba, hiszen a szabadidőnk minőségi eltöltése nem a távolságtól és nem a magamutogatás jegyében a különböző egzotikus turistaparadicsomokból feltöltött hivalkodó fotók számától függ. A Közép-Kelet Európai Tájfutó Bajnokság megrendezésére 2022-ben Románián volt a sor és a szakszövetség helyszínként Viktóriaváros környékét választotta. A felvezető versenyek már hétfőn elkezdődtek és az esemény vasárnap a váltók küzdelmével ért véget.
Szállást a felsőszombatfalvi görögkeleti kolostorban foglaltunk, ahol – zarándokszállásról lévén szó – tévékészülék csak az előtérben volt. Amúgy ügyet sem vetettünk a felszerelésre, de kedden este hét előtt két perccel a kiszámú, de annál lelkesebb csíki közösségünk férfi tagjai ott doromboltak a mozgóképdoboz előtt. Gál-Andrezly korán esett gólja, megadta az alaphangot, Jebari remek ellentámadás lezárása pedig az étvágyunkat is fokozta. Így aztán a szünet alatt, az éppen közelinek nem mondható önkiszolgáló étteremhez bandukoltunk.
A megkésett sál esete a tájékozott kissráccal
Érkezésünkkor a hely kiürülőben volt, a török, a horvát és a bolgár küldöttség zöme ugyanis a hét órai vacsoraidőre érkezett. Miután szép sorba önkiszolgáltuk magunkat, az étkezőtér keresztgerendájára szerelt egyetlen, meglehetősen kisméretű tévé közelében próbáltunk pozíciót fogni. Ha nem is látunk, de legalább halljunk alapon. Még sorban álltunk, amikor Jebari duplája szólított – legalább visszajátszásban mi is lássuk alapon – a képernyő elé. Egy kis srác két idősebb felnőtt kíséretében épp ekkor lépett a helyiségbe. Nézd nagyapa a Csíkszereda simán veri a Steauat - mondta futballbarátokra jellemző tájékozottsággal, a szemre harmadik-negyedik osztályosnak tűnő legényke. Románul beszélt, de a Csíkszeredát tökéletesen ejtette.
Csakhamar kiderült, hogy a kisfiú a szakácsnő unokája. Így két nappal később, amikor a nagymama ismét szolgálatban volt, egy vadiúj FK-s sálat adtam át neki. A nagymamának adtam át, de az unokának szántam ajándékba.
Ez a felsőszombatfalvi sípálya alján lévő önkiszolgáló étteremben átélt kis történet, csapatunk négygólos bravúrgyőzelmét igazán emlékezetessé tette számomra. Bízom benne, hogy a kissrác számára is.
Csíkszereda, 2023. január 30.
