Dolgozni jött és magyarul is megtanulna!

Új kapusedzővel bővült az FK Csíkszereda és a Székelyföld Labdarúgó Akadémia stábja.

Tiberiu Lung nem ismeretlen a romániai futball vérkeringésében, játékosként több száz élvonalbeli mérkőzésen szerepelt és olyan csapatokban fordult meg, mint az Universitatea Craiova, Bukaresti Steaua, Zsilvásárhelyi Pandurii, a ciprusi Ayia Napia, Onisilos Sotira, vagy a dél-afrikai Mpumalanga Black Aces. A fővárosi katona csapattal bajnokságot és Szuperkupát nyert, majd edzőként Szörényváron és Krajován tevékenykedett. Édesapja a legendás kapus Silviu Lung, testvére pedig a most is aktív játékos Silviu Lung jr. A 40 éves szakemberrel két edzés között ültünk le beszélgetni, július óta ugyanis klubunk szakmai stábját erősíti.

Sok mindent olvastam és hallottam önről, mégis mi lenne az, amit kiemelne a pályafutásából?

"Nagyon fiatalon mutatkoztam be az első ligában és három idényen keresztül ifjúságiként védtem az Universitatea Craiova kapuját. Hozzátenném, hogy akkor még nem létezett az úgynevezett U21-es szabály, így nagyon nehéz dolgom volt bent maradni a keretben, ehhez tehetség és kiváló munkabírás kellett. A komolyságomnak és a tehetségemnek valamint a kitartó munkának köszönhetem azt, hogy lehetőséget kaptam és úgy érzem, éltem is vele, hisz nagy meccseken védhettem. Mai napig emlékezetes számomra a Rapid vagy a Dinamo elleni összecsapás, ahol jól védtem és a mérleg nyelve is voltam, mert volt olyan, amikor fontos pontokat szereztem a csapatomnak. Sok emlékem van a játékos-pályafutásomból, említhetném a Rapid elleni Románia Kupa-döntőt, vagy amikor megnyertük a Steaua-val a Szuperkupát.

Bukarestbe fiatalon kerültem be, emiatt voltak nehezebb pillanataim is. De játszhattam a Bajnokok Ligájában az UEFA-kupában, így onnan is vannak szép emlékeim. Az egyik legemlékezetesebb találkozó a Dinamo Kijev otthonában volt, ahol remekül védtem. Mint minden embernek, nekem is voltak jó és kevésbé jó napjaim. Manapság a tudomány már nagyon nagy mértékben segíti a munkánkat, az én játékos-pályafutásomban nem voltak meg ezek a technológiák, akkoriban más metodika szerint dolgoztunk, úgy fizikai, mint technikai, vagy taktikai szempontból. Nem beszélve a mentális és pszichológiai felkészülésről."

Ön egy kapus hagyományokkal rendelkező családból származik, elég csak az édesapjára gondolni.

"Igen, ez teljes mértékben, így van. Édesapám tíz éven át volt a román válogatott csapatkapitánya és Nagykárolyban nőtt fel, ott kezdte a pályafutását, így számára nem idegen ez a közeg, amelybe én kerültem, hisz ő mai napig jó szívvel gondol Erdélyre. Remélem, hogy én is belekóstolhatok ebbe, hisz szeretnék megtanulni magyarul. Megjegyzem, édesapám nagyon jól beszél és ír magyarul! Szerintem ez óriási dolog, hisz én magam sem értem, hogy tud még mindig ennyire jól magyarul, miután nagyon sok éve már, hogy elkerült Krajovára. Én személy szerint három idegen nyelven beszélek, tudok angolul, franciául és görögül, de nagyon szeretnék megtanulni magyarul, mert be akarok illeszkedni minél hamarabb."

"A testvéremet edzettem is, de természetesen kikérem a véleményét, mert őt török edzők készítik fel, amely egy teljesen más stílust képvisel. Ugyanakkor természetesen kihasználom azt, hogy édesapám hatalmas tapasztalattal rendelkezik, így szoktam konzultálni vele is."

Egyébként, hogy indult az edzői karrierje?

"Dél-Afrikában játszottam, amikor megsérültem, műtétre került sor és az orvosom azt javasolta, hogy ne folytassam a pályafutásomat. 33 éves voltam és Krajován alapítottam egy saját futballiskolát, volt egy műgyepes és egy fedett pályám, gyerekekkel kezdtem foglalkozni. Nem sokkal később kapusedző lettem az első ligában, megfordultam Szörényváron, Krajován és olyan edzőkkel dolgozhattam, mint Nicoló Napoli vagy Jerry (Ionel) Gane. Amiután az U Krajova megszűnt létezni, hat évet húztam le a CSU Krajova akadémiáján, ahol az ifiktől a felnőttekig mindenkivel dolgoztam."

Hat év az nem kevés, milyen volt ez az időszak?

"Valóban nem kevés, de ez a sok év alatt rengeteget tanultam és jó tapasztalatokat gyűjtöttem. Engem nagyon érdekel a metodika és mivel én legalólról kezdtem, vagyis gyerekekkel dolgoztam, tudom azt, hogy mit jelent kisgyerekkel edzeni és mit jelent felnőttekkel dolgozni. Egy kisgyerekkel soha nem szabad úgy dolgozni, mintha egy felnőtt kicsinyített mása lenne, ez nagy hiba. Mindig lépésről-lépésre kell haladni és nagyon figyelmesen dolgozni, mert ez hosszútávú történet, főleg ha egy kapusról van szó. Sok részletre kell oda figyelni, kezdve a növekedéstől, a beilleszkedésig és eljutni végső soron oda, hogy az illető személy teljesítsen."

Mikor hallott először Csíkszeredáról és az itteni futballról?

"Tudom, hogy a csíki foci nagy hagyományokkal rendelkezik, ha nem tévedek 1904 óta létezik itt futball. A harmadosztályban is követtem a csapatot, tudom, hogy sokszor próbáltak feljutni. Látva azt, hogy mi jött létre Sepsiszentgyörgyön, meggyőződésem, hogy itt Csíkban is hasonló lehet a történet. Úgy gondolom, hogy az akadémia is nagyon jól fejlődik és ezáltal szerintem a közeljövőben a felnőtt csapat is odaérhet a legjobbak közé. Amikor megkerestek Csíkszeredából nem sokat gondolkodtam, felbontottam a szerződést Krajovával és ide jöttem. Dolgozni jöttem és építő jellegű embernek tartom magam, ezért szeretnék részt venni ebben a fejlődésben. Könnyen alkalmazkodó típus vagyok és a többi kapusedző kollégával egy közös stratégia mentén akarok dolgozni, mind az akadémián, mind a felnőtt csapatnál."

Könnyen megtalálták a közös szót a kapusedző kollégákkal?

"Kitűnően egyezünk Fekete Károllyal, nem is gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz beilleszkedni. Szakmailag és emberileg is nagyon jó emberről van szó, sokat segít nekem a kommunikációban is. Rengeteg szót tanultam tőle magyarul és meggyőződésem, hogy néhány hónap múlva egész jól fogok magyarul beszélni, érteni már elég sok mindent megértek és jól együttműködünk. A kapusedzői teendők mellett videóelemzést is készítek, de egyeztettem már Nagy Barnival is, Incze Tiborral is, jól megértjük egymást. Célunk az, hogy az akadémiáról a felnőtt futballba érkező kapusok könnyen és hatékonyan illeszkedjenek be."

Számomra úgy tűnik, hogy Ön egy nagyon határozott típusú ember, aki tudja mit akar.

"Egyértelműen, ilyen vagyok a magánéletben is. Aki szeretne tanulni, az előtt a kapu mindig nyitva áll és én próbálok a tapasztalataimból minél többet átadni."

[caption id="attachment_11702" align="aligncenter" width="199"] Fotó: Halmágyi Zsolt[/caption]

Milyennek látja a felnőtt csapat kapusait?

"Versenyképes és nagyon jó kapusoknak tartom őket. Nagyon tetszik Bordás Dániel stílusa, de egyébként mindhármuknak különböző kvalitásai vannak, értékes hálóőrök, akikkel bátran mehetünk előre."

A keret tagja Gyenge Szilárd is, aki az akadémia neveltje, fiatal kapus, róla mi a véleménye?

"Én már nem mondanám azt, hogy fiatal, hisz 18 éves. De én szeretek ilyen típusú kapusokkal dolgozni, Daniel Vlad a Steaua kapusa például az én tanítványom volt, kiskora óta vele dolgoztam és amennyiben Szilárd is felismeri a saját képességeit, akkor szárnyakat kap és magasabb szintre is eljuthat. Szerintem egy kapusnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, mert nincs olyan hogy is-is. Nem szabad abba a hibába esni, hogy egyik meccsen kitűnő teljesítményt nyújt, a következőn meg katasztrofális."

Volt már itt Csíkszeredában focimeccsen?

"Nem voltam, de láttam a tévében a Dinamo elleni Románia Kupa-mérkőzést és nagyon tetszett az itteni hangulat. Nem beszélve a csapatról, amelyen látszott az akarat, a motiváció és igazi csapatjátékot láttam."

Milyennek látja a második liga mezőnyét?

"Nagyon izgalmas és versenyképes idény elé nézünk. Sok olyan klub van, amely nagy hagyománnyal rendelkezik, sok csapat nagyon megerősödött, első ligás játékosokat és külföldi idegenlégiósokat hoztak. Az a véleményem, hogy egyre többen fognak szurkolni második ligás csapatoknak és ezáltal a lelátón is többen lesznek."

Az édesapja követni fogja a meccseket?

"Természetesen! A mi családunkban azt is mondhatjuk, hogy a futball olyan, mint a vallás, ebbe születtünk bele és ebben is élünk!"

Jól érzi magát Csíkszeredában?

"Nagyon jól! Tetszik ez a nyugalom, a hegyi levegő, de tudja, én elsősorban dolgozni jöttem és nem kirándulni. Hozzátenném azonban, hogy ott ahol civilizált és egészséges környezet van, minden adott a jó teljesítményhez!"

Sok sikert kívánok!

"Köszönöm szépen!"