Böröcz Bettina az elmúlt nyáron érkezett felnőtt női csapatunkhoz a Diósgyőri VTK együttesétől.
Böröcz Bettina az elmúlt nyáron érkezett felnőtt női csapatunkhoz a Diósgyőri VTK együttesétől. A 21 éves hálóőr súlyos sérülés után készül a visszatérésre. A kapussal szuperligás női csapatunk magyarországi edzőtárborba utazása előtt beszélgettünk.
A Ferencvárosnál nevelkedett és vált első osztályú futballistává Böröcz Bettina, aki az elmúlt nyáron érkezett az FK felnőtt, női csapatának keretéhez. A fiatal hálóőr a budapesti zöld-fehérek után szerepelt a Kelen SC, majd a Diósgyőri VTK együttesében is. Végül a borsodiaktól vezetett az útja Csíkszeredába.
„A Ferencváros volt az első igazi női csapat, ahol pályára léphettem. Előtte csak otthon, egy kis falusi csapatban játszottam, a fiúk között. A posztom kapus, de egyébként vicces, hogy nem a kezdetektől van ez így. Mezőnyös voltam nagyon sokáig, sőt, még amikor kapus voltam, akkor is volt, hogy kiküldtek a mezőnybe játszani” – osztotta meg Bettina.
A kapuban ragadt
Mint elárulta, egy Fradi családi napon állt be először védeni, majd később, amikor a csapat kapusának bokaszalag-szakadása volt, nem volt, aki beálljon a kapuba, és szóltak neki, hogy vállalja el.
„Utána az első nyolc fordulót kellett levédenem, jártam közben kapusedzésekre is. Úgy határoztam, hogy bent maradok, megpróbálom. Nagy vívódás volt, de aztán érkezett utánpótlás-válogatott behívó, és akkor úgy döntöttem, hogy maradok a gólvonalon” – idézte fel a kapuvédő. Mint hozzátette „jó belépő” volt számára a kapusok közé, hogy korábbi mezőnyjátkosként kiemelkedően jó volt a lábjátéka. Mezőnyben ugyan szeretett gólokat rúgni, de most már azon dolgozik, hogy megakadályozza a találatokat.
Bettina pályafutása során megfordult a Bajnokok Ligája selejtezősorozatában, és a magyar válogatottban is lehetőséghez jutott. Diósgyőri játékosként, az elmúlt év áprilisának első napján keresztszalag-szakadást szenvedett. Bár a piros-fehér klub szerette volna, hogyha folytatja velük a munkát, de úgy döntött, hogy nem szeretne tovább a DVTK-nál maradni.
„Nyilván keresztszalag-műtét után nehéz klubot találni, de még így is volt két-három csapat, akik érdeklődtek, és végül az FK-nak a filozófiáját találtam a legközelebb állónak ahhoz, amit én is vallok, szóval így született meg a döntésem” – mondta el Bettina.
A romániai futballról nem sokat tudott előzetesen. „Hallottam róla, hogy szegényes körülmények között zajlik a női bajnokság, de azt tudtam, hogy egyre erősödik, viszont azt tapasztaltam otthon, hogy sok játékos jött ki a székelyek közül Magyarországra játszani. Nyilván Péterrel beszélgettem (Kollár Péter, vezetőedző, szerk. megj.), ő felvázolta, hogy igazából mi is történik itt a klubnál. Jártam előtte Erdélyben, tudtam, hogy milyen körülmények vannak kint. Aztán végül meglepett az FK, amikor kiérkeztem, és azt láttam, milyen feltételek vannak a klubnál. A többi csapatnál lehet, hogy még nem tartanak ennyire előre, de az FK tart olyan szinten, mint több magyar klub” – fejtette ki a játékos.
Bettina úgy kapott bizonyítási lehetőséget klubunknál, hogy sérülten érkezett, pályára sem léphetett a bajnokság első felében. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen volt megélni számára a sérülés időszakát.
„Fura volt, mert pont április elsején szakadt el a keresztszalagom. Elmondhatom azt, hogy talán a műtét utáni első hónap volt a nehezebb, amikor az ágyból nem nagyon tudtam kikelni, el kellett kezdeni a gyógytornát. Elég fájdalmas volt az egész út, addig, ameddig normálisan lábra tudtam állni és újra megtanultam sétálni. Én egyébként a műtétet is vártam abból a szempontból, hogy utána fogom megtapasztalni, hogy mi fog igazából történni velem. Aztán én nagyon pozitívan álltam hozzá, szerencsére az orvos, aki műtött, ő is hasonlóan. A DVTK-nál kezdtem a rehabilitációt, ott is elég jól haladtak a dolgok. Szerencsére ezt a hét hónapot, nyolcat szinte fájdalommentesen le tudtam húzni. Szóval nekem, a keresztszalag-szakadásokkal ellentétben egész pozitívan jött ki ez az egész dolog, mert pozitívan is álltam hozzá. Tényleg az lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb visszakerüljek a pályára” – mondta el a kapus.
Pozitív visszatérés
Bettina most már teljes értékű edzésmunkát végez a csapattal, nem érez fájdamat, igyekszik „visszaszerezni" mindazt, ami a sérülés nyolc hónapja alatt kiesett. A téli felkészülés edzőmeccsein is lehetőséghez jutott már a kapu előtt.
„Az első mérkőzés számomra pozitív visszaérkezés volt a sporthoz, a pályára lépéshez. Aztán innen csak előre van, vissza kell jönni mindennek szépen lassan, de én nem vagyok türelmetlen, és szerintem jó úton haladok” – osztotta meg. Arról is kérdeztük, mi lehet a cél a bajnokság további szakaszában a csapat számára.
„Nyilván a besztercei mérkőzés nagyon fontos lesz számunkra. Az öltözőben minden egyes ember úgy áll hozzá, hogy ezt a mérkőzést meg kell nyerni, meg fogjuk nyerni. Szerintem a felkészülésünk nagyon jól halad. Az edzőmérkőzéseken is vannak jó teljesítmények, szóval én nagyon bízom abban, hogy ezt a besztercei mérkőzést le fogjuk hozni, és utána megcélozhatjuk a dobogót” – fogalmazott Bettina.
Csak a kilométerek száma változott
A játkos azt is elárulta, hogy családja nem fogadta nehezen azt a döntését, hogy Csíkszeredába igazol. Bettina 13 éves kora óta nem él otthon.
„Mi Bács-kiskun megyében egy kis faluban éltünk. Nekem az első lépésem a futballban a Ferencvároshoz vezetett, és ahogy lépkedtem fentebb a felnőtt csapat felé, nyilván egyre kevesebb időm jutott arra, hogy hazamenjek. Volt olyan, hogy három-négy hónapig nem tudtam hazamenni, aztán jött ugye a Diósgyőr, onnan is félévente tudtam csak hazajárni, szóval nem változott semmi, legfeljebb a kilométerszám” – mondta.
Hozzátette: jól érzi magát Csíkszeredában, bár eleinte furcsának találta, hogy több emberrel találkozhat az utcán, akivel ismerhetik egymást, míg Miskolcon, vagy Budapesten ez kevésbé fordult elő. Az öltözőben pedig igazán befogadó közegre talált azokkal a lányokkal együtt, akik szintén a nyár folyamán érkeztek az FK-hoz.
És hogy mit tart kapusként a legnagyobb erényének? Természetesen a már említett lábjátékot, emellett a pályán való kommunikációt emelte ki.
„Egyébként a jobb és a bal lábamat is szeretem használni. A sérülés óta a bal lábamat még fejlesztenem kell, ahogy a jobbat is van még hova. A lábjátékon kívül, amit még kiemelnék, az a beszéd a pályán. Ezt nagyon fontosnak tartom. Szerintem nem csak mozgással és védéssel lehet megakadályozni a gólt, de a beszéd is nagyon fontos, mert hogyha jó helyen van a csapat, akkor nehezebb áttörni a védelmet” – mondta el Böröcz Bettina.
Farkas Endre
