Fél éve érkezett Csíkszeredába Purguly Árpád labdarúgó edző, aki 1972-ben született Szatmárnémetiben. A helyi Olimpia csapatában kezdett el futballozni és épphogy megérintette a felnőtt csapatot, országot váltott és Debrecenbe költözött. Magyarországon a futballt NB3-as szinten művelte, majd 26 éves korában váltott és elkezdett edzősködni. Edzői pályáját a legkisebbeknél kezdte és onnan fokozatosan lépkedve előre, eljutott a felnőtt labdarúgásig. Itt is dolgozott minden szinten, mert volt vezetőedző a megye első osztályban, NB3-ban és pályaedző NB2-ben és NB1-ben. Jelenleg az FK Csíkszereda U19-es csapatát irányítja és úgy gondoltuk fél év után itt az ideje kicsit jobban megismerni őt.
Még a kommunizmus alatt költözött Magyarországra vagy a rendszerváltás után?
A rendszerváltás után költöztünk át, habár nekem volt egy próbálkozásom, hogy a zöldhatáron menjek át, de aztán az kudarcba fulladt és azt én egy égi jelnek vettem, ezért az érettségit még itt tettem le. Rendszerváltás után viszont úgy döntöttem, hogy hazát váltok.
Mit jelent az, hogy kudarcba fulladt a szökési kísérlete?
Konkrét próbálkozás volt, ami kudarcba fulladt, tehát egy eléggé éles helyzet alakult ki, amit most újra gondolva szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy onnan haza tudtunk jönni komolyabb következmény nélkül. Szökni próbáltunk a határon, de sajnos a földrajzi adottságoknak köszönhetően elkeveredtünk. Sikerült ugyan átjutnunk Magyarországra, de sajnos visszakeveredtünk és azon az éjszakán kétszer jártuk meg oda-vissza a határt útlevél nélkül.
Kényes téma ez önnek?
Az életem része, ezt vállalom is, kényesnek olyan értelemben kényes, hogy akkoriban kudarcként éltem meg, és senki sem beszél szívesen a kudarcairól, de most azt mondom, hogy ennek így kellett történnie.
Miért döntött a szökés mellett, a sport pályafutása miatt?
Nem titkoltan, volt egy ilyen célom mivel két csapattársammal próbálkoztunk, így nyílván a labdarúgásra helyeztük volna a fő hangsúlyt. 17 évesek voltunk akkor, eléggé gyerekfejjel vágtunk neki ennek a dolognak, de nyílván mivel én már felnőtt csapatban játszottam, gondoltam, hogy Magyarországon én ezt tudnám folytatni. Mint később bebizonyosodott, teljesen más világ fogadott Magyarországon, mint amit én elképzeltem, de épp ezért mondom, hogy ennek lehet így kellett történnie, hogy vissza kellett jönnöm, le kellett érettségizzek, majd legálisan kezdhettem újra.
Szatmárnémetiben nagy hagyománya van a focinak, ez volt az első sportág amit kipróbált?
[caption id="attachment_9213" align="aligncenter" width="640"]Ökölvívó szerettem volna lenni, de édesanyám próbált más irányba terelni, mert félt a fizikális bántalmazástól. Aztán miután az első bajnoki mérkőzésemen eltörték a kulcscsontomat, sírva jött utánam a kórházba és mondta, hogy: „nem engedtem, hogy boxoló legyél, nehogy bajod essen, erre az első meccsed után már a korházból kel haza vigyelek”. Konkrétan én csak labdarúgással próbálkoztam.
Purguly Árpád az alsó sorban jobbról a második, mellette Daniel Prodan.[/caption]
Ki volt a nevelőedzője?
Én nagyon szívesen és nagy szeretettel gondolok vissza nevelőedzőimre, elsősorban Poka Györgyre, Kuki Györgyre, Kincses Imre, Abrudan Gheorghe, ők azok akikkel nekem volt szerencsém dolgozni. Teljesen más szellemben neveltek, mint amivel én Magyarországon találkoztam. Teljesen más pontokat emeltek ki, és tartottak fontosnak.
Ha, jól tudom csapattársa volt többek között Daniel Prodan is, aki ugye 54-szeres román válogatott volt.
Igen, így van Didi Prodannal együtt játszottunk, aki tragikusan és sajnos fiatalon elhunyt. Nem mondhatom azt, hogy napi kapcsolatban voltunk, de kapcsolatunkról elárul sok mindent, hogy miután Békéscsabára kerültem a felnőtt labdarúgásba és felhívtam egy játékos kapcsán, teljesen úgy beszélt velem, mintha tegnap hagytuk volna abba a beszélgetést, pedig kb 20 éve nem találkoztunk. Nagyon közvetlen, jó srác volt.
Amikor kiment Magyarországra, erősebb volt az akkori futball, mint a mostani?
Nagyon új volt számomra az a labdarúgó közeg, ami akkor fogadott, teljesen más értékrendek jellemezték az akkori Magyar labdarúgást, mint amiben én Szatmárnémetiben nevelkedtem. Ez mostanra sokat változott, de az akkori hiányosságok, most is éreztetik hatásait ez is okozója lehet annak, hogy nincs európai top bajnokságban olyan játékosunk, aki meghatározó tagja lenne csapatának. Véleményem szerint köszönhetően az infrastrukturális fejlődéseknek és nem utolsósorban az edzőképzésben történt pozitív változásoknak, valamint az akadémiák megjelenésével kialakult egy egészséges versenyhelyzet, ahol a gyerekek vannak a középpontban és a pontosan megtervezett korosztályokra lebontott edzésterveknek köszönhetően egyre több fiatal tehetség bontogatja szárnyait. A profi futballt mindig a pénz határozta meg, és ez ezután is így lesz. Magyarországon annak idején nemzetközi sikereket akartak elérni minimális befektetéssel, ez mostanra sokat változott, ezért gondolom, hogy rövid időn belül lesz nemzetközi szinten is sikert elérő klubcsapatunk. Az is bizakodásra ad okot, hogy a mostani edzőket már kevésbé zavarják meg az értéktelen, akaratgyenge labdarúgók, akik ha 10 cselből egy jól sül el, akkor hónapokig abból élnek. Mert az edzője ügyesnek nyilvánította, és ez mindent felülír nála, nem kell edzenie, harcolnia, mert ő ügyes… Ma már a tehetség akkor igazi tehetség, ha hajlandó dolgozni is a sikerért, és küzdeni a csapatért, a szurkolókért! Bizakodó vagyok.
Debrecen és Békéscsaba is pályafutásának fontos helyszínei, hogy emlékszik ezekre az időszakokra, főleg, hogy Békéscsabán NB1-ben dolgozott?
Szerencsésnek tudhatom magam, mert edzői pályámat Magyarország egyik legjobb utánpótlás nevelő egyesületénél kezdhettem a Hegedűs Gábor által alapított és irányított Olasz Focisuliban ahol számos NB1-es és válogatott játékos nevelkedett. Talán érdemes megjegyezni, hogy itt nevelkedett Dzsudzsák Balázs is, aki az utóbbi idők egyik kiemelkedő, nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgója, a magyar válogatott csapatkapitánya. Az itt eltöltött évek alatt megtanultam Gábortól, hogy egy edzőnek folyamatosan képeznie kell magát, mindig nyitottnak kell lenni az újra, és bátran kell használni a modern technika adta lehetőségeket. A Focisuliban az U7-től az U18-ig minden korosztállyal dolgoztam. Innen kerültem az akkor újonnan létrehozott Debreceni Labdarúgó Akadémiára ahol 4 évet töltöttem. Békéscsaba is nagyon fontos része edzői pályámnak, mert Csabán lettem profi edző. Itt megtapasztaltam a profi labdarúgás jó és kevésbé jó oldalát egyaránt. Nagyon sokat dolgoztunk - ezt nem panaszként mondom - élveztük a munkát főleg az első évben… Szép sikereket értünk el, feljutottunk az NB1-be következő évben a Magyar kupában elődöntősök voltunk az Előrével….és nagyon sokat tanultam.
Milyen célokkal ment át Békéscsabára? Nagy váltás volt Magyarország egyik Elit akadémiájáról az NB2-es U17-es csapat.
A kislányom szertornázik ezért a fejődése érdekében kellet Békéscsabára átjárnunk Debrecenből. Amikor első alkalommal bement a tornaterembe és otthon érezte magát, annak ellenére, hogy csupa idegen ember vette körül, ott eldőlt….nekünk Békéscsabával hosszú távon kell tervezni azért, hogy neki biztosítsuk a tornában való fejlődését. Ekkor megfogalmazódott bennem két cél, az egyik hogy a lányomból válogatott tornász váljon, a másik hogy én részese lehessek annak, hogy az Előre visszajusson az NB1-be. Azóta Zsuzsika bekerült a válogatott bővített keretébe, én meg Zoran Spisljak asszisztens edzőjeként részt vállaltam az Előre visszajutásának az NB1-be. Nagyon szép időszak volt az edzői pályafutásomban, de nyílván annak is megvan a története. Zorannal nagyon jó volt együtt dolgozni, és nagyon sokat tanultam tőle. Egyforma elveket vallunk a labdarúgásról és egyforma értékeket tartunk fontosnak. Szerintem ez is volt a sikerünk egyik titka Békéscsabán, aztán, hogy az NB1 miért nem sikerült úgy, ahogy azt szerettük volna, azt most hagyjuk. De szívesen emlékezem vissza az ott eltöltött időkre, mert edzőként nagyon sokat tanultam és emberként is sokat tapasztaltam, úgy érzem több lettem.
Hogy jött képbe Székelyföld?
A Békéscsabáról való távozásom után volt egy jó féléves kihagyásom, aztán volt egy kitérő ugyanis Szatmárnémetiből az Olimpiatól megkerestek, hogy szervezzem meg és vezessem az utánpótlás nevelést. El is kezdtük a munkát, de rövid időn belül kiderült a vezetőség komolytalansága és a rendszernek a bizonytalansága. Ekkor érkezet a Csíkszeredai felkérés és én hosszú töprengés után engedtem a csábításnak, aminek nagyon örülök.
Csíkszeredában azt az U19-es csapatot vette át, amelynek a magja előző évben U17-es Román kupa döntőt játszott és ezt a csapatot kellett az Elit Ligába vezetni, ez sikerült is.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt a csapatot rám bízták. Elnök úr szavait idézve a „Székely labdarúgás jövője rejlik ebben a csapatban”. Ennek megfelelően láttam munkához. Nagy lehetőség van a csapatban, amire legjobb bizonyíték, hogy most is 3 játékosunk kapott megívót két ország korosztályos válogatottjaiba. De sajnos vannak nagy deficittel rendelkező játékosaink is, ezek a hiányosságok elsősorban annak köszönhető, hogy ezek a srácok csak az utóbbi 2 évben részesültek ilyen egymásra épülő szakmai munkában és sok alaptechnikai rész kimaradt a képzésükből, de mindenki alázatos munkával és akaraterővel dolgozik azon, hogy minél jobb teljesítményt nyújtson, megbecsülve és kihasználva az akadémia adta lehetőségeket. Kellőképpen türelmesnek kell lennünk és akkor biztos vagyok benne, hogy a fiúk meghálálják majd a türelmet, és a beléjük vetett bizalmat. Az a tény, hogy sikerült bejutni az Elit Ligába, nagyon fontos tényező a játékosok fejlődésének tekintetében, mert hétről hétre a korosztály legjobbjaival mérhetik össze tudásukat, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a csapat többsége (70%) 2000-es születésű és a mostani Elit Liga az 1999-es korosztályra van építve. Ennek tudatában nagyon nehéz nekünk olyat produkálni, amire felkapná az ember a fejét. Azért az alapszakaszban sikerült egy tíz meccses győzelmi szériát produkálnunk és ebbe még az első Elit Ligás mérkőzésünk is bele tartozott. Ennek a jó teljesítménynek köszönhetően magabiztosan és teljesen megérdemelten jutottunk az Elit Ligába. De, nem dőlünk hátra, dolgozunk tovább és megpróbálunk minél előrébb végezni a tabellán, viszont a következő idényben már egy ennél komolyabb siker elvárható a csapattól, amennyiben együtt tudjuk tartani ezt a társaságot.
Az U19 gyakorlatilag az előszobája a felnőtt csapatnak.
Igy van! Ez a mondat sokszor elhangzik az öltözőben, jelezve hogy a következő lépés a felnőtt csapat. És hogy a felnőtt labdarúgás mennyivel másabb, mint az utánpótlás. Ott sokkal pontosabban és megbízhatóbban kell teljesíteni, mert a szurkolók elsősorban a sikerért mennek ki a stadionba. Mert a szurkolók nem öncélú játékot akarnak látni, hanem olyan játékosokat, akik ő értük is harcolnak a pályán. A bajnokság kezdetén megfogalmaztuk, hogy az Elitbe való felkerülés az első számú célunk. Sajnos az első mérkőzésünket az első számú riválisunktól kikaptuk így a további mérkőzéseken már nem bukhattunk. Ez bizonyos nyomást tett a csapatra, de ez nem nyomasztotta a fiúkat, sőt inkább plusz motivációt adott számukra, ez rendkívül biztató, mert nem remegtek meg a teher alatt.
Hogy sikerült az ön beilleszkedése Székelyföldön, hisz a családjától távol kell élnie?
Úgy érzem, hogy jól sikerült a beilleszkedés, de szerintem ez inkább a környezetemet dicséri, hisz mindenki nagyon elfogadó volt és a székely emberek nagyon segítőkészek. Itt kiemelném Gál Ervin pályaedzőmet, aki mindenben segíti munkámat és az akadémia minden edzőjét és dolgozóját, akik pozitívan álltak mellém, és segítenek a mindennapi munkámban. Ennek ellenére nagyon nehéz távol lenni a családomtól.
Milyennek látja a Székelyföld Labdarúgó Akadémiát?
Én azt vallom, hogy egy akadémia az igazából egy gyémánt bányászcsapathoz hasonlít, ami a gyémántcsiszolók csapatával kiegészülve kutatják a legértékesebb brillt. Mert mi a gyémánt? Egy szén! Amikor gyémántbányászok megtalálják, kibányásszák, még nem látszik a valós értéke. Kell hozzá a gyémántcsiszoló pontos áldozatos munkája, hogy kihozza abból a „széndarabból” a maximális karátszámot, nagyon sok függ tőle, mert az ő munkája alakítja ki a gyémánt igazi értékét. A gyémántot másképpen csiszolják keleten és másképpen Európában. Én képletesen egy európai gyémánt kitermelő és csiszoló csapatnak látom ezt az akadémiát, ahol a fő csiszolási folyamatot mi edzők végezzük, de szükség van az akadémia minden dolgozójának simítására ahhoz, hogy a mi gyémántjaink ragyogjanak majd a legszebben.
