Öt hónappal ezelőtt érkezett klubunkhoz László Csaba, aki menedzserként dolgozik az FK Csíkszereda felnőtt- és utánpótlás csapatainak eredményessége érdekében. Az elmúlt hónapok tapasztalatairól, az általa képviselt és klubunknál alkalmazott rendszerről, futball-filozófiáról beszélgettünk a szakemberrel a törökországi edzőtáborba való elutazás előtt.
Lassan öt hónapot töltött el nálunk, és dolgozol az itteni futball-közegben. Milyenek az első időszak tapasztalatai?
Nem negatív értelemben mondom, de vegyesek a tapasztalataim. Ezt normálisnak gondolom, hiszen van némi tapasztalatom különböző országokban, különböző kontinenseken a profi futballról. Amit az FK Itt Csíkszeredában, az eltelt tíz év alatt elért, infrastrukturálisan és akadémiai szinten is kiemelkedő. De természetesen van még hová fejlődni.
Milyen irányú fejlődésre gondol elsősorban?
Nagyon sok érmet nyertek a csíki fiatalok különböző szinten, sok válogatott labdarúgót tudtunk adni több korosztálynak. Jelenleg is számos labdarúgónk van, aki vagy a magyar válogatottba, vagy a románba kap meghívót rendszeresen. Ez az akadémiát tekintve szenzációs eredmény. Ezen kívül meg kell néznünk, hány alközpontunk van, azokban hány edzőt foglalkoztatunk. Ugyanakkor – és ezért említettem a vegyes tapasztalatokat – nagyon kevés labdarúgó van, aki felnőtt szinten meg tudja állni a helyét, mondjuk, első osztályban játszik Romániában, Magyarországon, vagy akár más országban.
Ezen kell változtatnunk, szintet kell lépnünk. Amellett, hogy eredményesek vagyunk csapatszinten, egyéni szinten is olyan labdarúgókat kell nevelnünk, akik el tudják vinni a jó hírnevünket.
Szintlépés
Többször elhangzott az utóbbi időszakban a szintlépés szükségessége a felnőttek esetében.
Az egy másik folyamat, hogy a felnőttek esetében is lehetne szintet lépni. Meg kell jegyeznem, hogy a futball nem csak a szórakoztatóipar része, hanem vállalkozás is egyben. Mivel én Skóciában dolgoztam, a brit szisztémában gondolkozom. A brit futballba beléptek a tulajdonosok, de a német futballban például nem így van. Gazdasági társaságként működnek, aminek az alapja az, hogy bizonyos szinten önfenntartóak. Léteznek szponzorok, támogatók, de konkrétan nincs tulajdonos, aki valamilyen szinten a saját pénzét is beleteszi a fociba, illetve különböző forrásokat próbál meg előteremteni a működéshez.
Azért szeretném, ha első csapatként is szintet lépnénk, mert akkor az akadémián keresztül, ami a klub bázisát adja, sokkal nagyobb lehetőségünk lenne arra, hogy anyagi szempontból is tudjuk stabilizálni a működésünket. Ha az első csapat olyan játékosokat tud az első osztályban versenyeztetni felnőtt szinten, akiket a saját akadémiánkon neveltünk ki, akkor őket tovább tudjuk adni. Ebből bevétele származhat a klubnak. Abban a pillanatban a klub fel tudna lélegezni. Megemlíthetem a Hagi Akadémiát, amely a nemzetközileg is ismert volt labdarúgó nevét viselve vívott ki magának tekintélyt. Őket tekinthetjük egyfajta példaként magunk előtt.
Milyen kiemelt célokat tudna megfogalmazni az FK esetében?
Vannak céljaink. Biztos, hogy nem holnap és nem holnapután tudjuk azokat elérni. Az első csapatnak még most is az a célja, hogy bekerüljünk az első hat közé a bajnokságban. Másról most nem is kell beszélnünk, hiszen tudjuk, hogy sajnálatos módon elveszítettük az előnyünket. Három meccs van hátra az alapszakaszból. Ezeken bármi megtörténhet, nyomás lesz a csapaton. Ezen a három mérkőzésen mindent meg kell próbálni, hogy megszerezzük a 9 pontot. Ezután lehet gondolkodni a következő lépésről felnőtt szinten.
Ifjúsági szinten a korosztályok hullámzóan teljesítenek. Azt mondom, oda kell figyelnünk, hogy minden évben legalább egy, vagy két gyerek az első csapat mellé kerüljön. Így afelé haladhatunk, hogy nem csak felnőtt játékosokat próbálunk toborozni az igazolások tervezésekor, hanem a mi fiataljainkat is meg kell próbálni odavezetni. Ez esetben alakulhat ki a klubunknál kemény közösség. Mindig fontos, hogy egy profi csapatban legyen egy helyi mag, ami kötődik a városhoz, a környékhez.
Nemzetközi példákat is említene?
Sokszor példálózok a Bayern Münchennel, vagy a Barcelonával. Ott egy bizonyos mag helyi és ez táplálja a tradíciókat, a klub értékeit. Aki ebbe beérkezik, az integrálódik. De csak akkor tud valamibe integrálódni, ha ez létezik. Vegyünk egy példát a Bayern Münchennél. Pep Guardiola a világ egyik legjobb és legkarizmatikusabb edzője. Ő a Barcelona „terméke”, ott volt játékos, ott vált edzővé. Elkerült Münchenbe, nagyon eredményesen dolgozott a Beyernnel, nemzetközi szinten azonban nem tudott Bajnokok Ligáját nyerni, német szinten azonban mindent megnyert.
Eredményesen dolgozott, a szurkolók is szerették. Mégis feltevődik a kérdés, hogy miért ment el Münchenből? Ennek egyetlen oka volt. A Bayern München felépítette Európa, ha nem a világ legmodernebb edzőközpontját a fiataloknak. Guardiola egyáltalán nem használta ezt ki, inkább Spanyolországból próbált játékosokat igazolni, így került konfliktusba a klubvezetéssel. Ők tartani szerették volna azt a folyamatot, hogy mindig legyen olyan, aki az utánpótlásból érkezik a felnőttekhez. Hiszen, mi haszna a fantasztikus központnak és képzésnek, ha a vezetőedző nem nyúl ehhez a forráshoz? A Bayern nem adta föl a saját filozófiáját és elképzeléseit.
A klub marad
Ha már a filozófia szóba került, maradjunk a témánál!
A mai labdarúgásban kialakultak a klubfilozófiák. Ez azt jelenti, hogy ha megnézzük a klubok működését, látjuk, hogy mit követnek. Ha megfigyeljük: a klubok a saját filozófiájukhoz választanak edzőt. Edzők jönnek-mennek. Sokszor rövid életű egy szakember munkája, de a klub az örök, az marad. A klubok megfigyelik az edzők munkáját és filozófiáját, személyiségét. Edzőváltás esetén ezek függvényében veszik fel azokkal az emberekkel a kapcsolatot, akik passzolnak az adott klubhoz.
Persze, most a nyugat-európai futballkultúráról beszélek. Nálunk azt szerződtetik, aki éppen szabad, esetleg ügynökök, vagy kapcsolatok által választanak. Az ügynökök persze, dolgoznak, de az utóbbi években a kluboknak saját elképzeléseik vannak arról, hogy kit alkalmaznak különböző pozíciókba.
Térjünk vissza Csíkszeredába, illetve az akadémiához!
A csíkszeredai akadémia rendszere nevelő, tanító és továbbképző intézmény. Folyamatban kell gondolkodnunk, az akadémia után jön a következő lépés. Véleményem szerint sokkal többet ki lehetne hozni az akadémiai rendszerekből. Nézzük meg Magyarországot! Az utóbbi tíz évben minden adott ahhoz, hogy minél több hazai labdarúgót tudjanak fölkészíteni a kluboknak. Az átigazolásokat nézve a magyar kluboknál mégis azt látjuk, hogy 90 százalékban külföldi labdarúgók mozgása észlelhető a nyári, vagy a téli igazolási szezonban. Ezt nem tartom jó folyamatnak.
Vannak, akik azon a véleményen vannak, hogy jó labdarúgó nélkül nem tudok jó eredményt elérni, és a jó játékosokat külföldön találom meg. Ha azokat az éveket nézzük, amikor már kitűnő körülmények között nevelik a fiatalokat, akkor a magyar játékosok száma nagyon kevés. Pedig az lenne az igazi, ha a „magyar rendszert” tekintenék példának. Ez azt jelentené, hogy mi valami jót csinálunk.
Először minden változás kényelmetlen
A brit szisztéma kifejezés is elhangzott. Ez tudatos döntés és irányvonal követése az FK esetében. Tulajdonképpen mit is jelent ez?
Elsősorban nagyon sok munkát jelent. Amikor Szondy Zoltán elnök úrral egyeztettük az elképzeléseinket, ő megfogalmazta, hogy azt szeretné, ha a klub szintet lépne. Mint elmondta, úgy érzi, hogy erre megvan az alap. Én ehhez a szakértelmemet tudom adni és a tapasztalataimat. Szóba került, hogy a klub filozófiáján is meg kell próbálnunk egy kicsit változtatni. Az emberek számára először minden változás kényelmetlen. Azonban, ha nem akarsz változtatni, akkor beleszürkülsz a mindennapokba és nem fejlődsz. A változás nem azt jelenti, hogy kimozdítasz valakit a megszokott mindennapjaiból, hanem fejlődni akarsz és ehhez új gondolatok, új kreatív, innovatív, a mai futball trendjeinek megfelelő felzárkózás szükséges.
Mi pontosan az Ön menedzseri munkájának tartalma?
Megállapítottuk, hogy a klub adminisztratív vezetése mellett szükség van egy szakmai részre is. Szükség van valakire, aki felügyel, aki bevezet új dolgokat. Aki számon kérhető és számon kérhet embereket az új elképzeléseknek megfelelően. Sajnálatos módon volt egy edzőváltás és akkor azt mondtuk, folytatjuk ugyanúgy tovább, én maradok a klub menedzsere. Ugyanakkor olyan vezetőedzőt próbáltunk a klubhoz hozni, aki ugyanezeket a gondolatokat hozza, hasonló tapasztalatokkal bír, ismerem és belefér a mi filozófiánkba. Hangsúlyozom, nem véletlenül választottunk edzőt, tudatos döntés volt. Úgy gondoltuk, hogy ha elkezdtük ezt a bizonyos rendszert alkalmazni, nézzük meg, kinek van olyan tapasztalata, aki ezt tovább tudja vinni.
Ismertem korábban Wernert (Werner Bürger, vezetőedző, szerk. megj.), aki ismeri az én gondolataimat, tudja azt, hogy mit akarunk elérni. Nagyon fontos volt a döntés meghozatalában az, hogy ez a klub akadémiai klub. Végignéztem jó pár önéletrajzot és utána javasoltam ezt a megoldást. Tudom azt, hogy ő hogyan dolgozik és nagyon sok tapasztalata van a fiatalok beépítésében. Jó pár fiatal, ismeretlen labdarúgót tudnék említeni, akit vezetőedzőként beépítettem, beépítettünk a különböző kluboknál az első csapatba a korábbi közös munkánk során. Nem mellékes az sem, hogy hol dolgozott korábban és az is, hogy magasan képzett szakember.
Hogyan lehetne összefoglalni a klub működésében az Ön szerepét?
Az én szerepem tökéletesen egyszerű. Én minden edzésen ott vagyok, a tervezésnél is. Ott fogok ülni a kispadon, kontrollálom a napi folyamatokat. A felnőttek mellett ez igaz az ifjúsági csapatokra is. Azért volt fontos számomra, hogy olyan edző legyen, akire rá tudom bízni a csapat edzését, hogy amikor esetleg nem vagyok ott, akkor is elvégezzék a tervezett munkát. A napi munkám általában reggeltől estig tart. Azért is van ez így, mert azt szeretnénk elérni, hogy nagyon szoros kapcsolat alakuljon ki az első csapat munkája és az akadémia tevékenysége között. Ami nagyon fontos még, hogy nem a mindenkori vezetőedző után megy a klub, hanem a klub útmutatása szerint fog mindenki dolgozni.
Véleményem szerint nem csak abban kell mérjük a munkánkat, hogy egy-egy meccsen milyen eredményt értünk el, hanem, hogy összességében hol vagyunk és hová tudunk elérni. Ezt próbálom megvalósítani és ezt a folyamatot felügyelem szakmailag. Folyamatos kapcsolatban vagyok az akadémia vezetőivel, az edzőkkel. Lényegében az első csapat dolgozik együtt az akadémiával. Nem feltétlenül az alkalmazott rendszer a legfontosabb, hanem a folyamat. Például, ha el tudunk adni egy játékost a magyar NB1-be, majd utána többen is követik, ott tudni fogják, hogy ha Csíkszeredából igazolnak, akkor kapnak egy agresszív, jól cselező, szívét-lelkét odaadó játékost, mert úgy nevelkedett a Székely Labdarúgó Akadémián. Az, hogy mindezt mikor és hogyan tudjuk megvalósítani, valóban csak az odafigyeléstől, az elvégzett munkától függ.
Farkas Endre
