Nem indult fényesen csapatunk számára a 2021-2022-es idény, négy elveszített mérkőzés mellett, még gólt se rúgtunk az új szezonban.
Tavaly is támadásban és a gólszerzésben szenvedtünk, de ennyire talán még sosem kínlódtunk a kapu előtt, mint most. Vegyük csak sorra az eddigi négy találkozót, a Steaua ellen félóra kellett az első távoli lövéshez. De, a gólhoz, így is az alig 18 éves, első felnőtt meccsét játszó Vereguț Dániel járt a legközelebb a második félidőben, akinek lövését a gólvonalról mentették. Az Astra elleni meccsen tucatnyi szöglet és 23 lövés is kevés volt a gólszerzéshez. Sőt, a litván Rokas Krusnauskas még az ötösön belülről sem találta el a kaput! A Petrolul ellen sérülés miatt több alapember is hiányzott, így sok jóra nem számíthattunk, de azt kevesen gondoltuk, hogy a 12. percben már eldőlt a mérkőzés. Pontrúgásokat ezúttal is kiharcoltunk, de komolyabb helyzetig képtelenek voltunk eljutni, pedig az utolsó húsz percet emberfölényben játszottuk. A harmadik pofon után következett a Concordia Chiajna és bár augusztus van, karácsonyi hangulatot varázsoltunk, hisz 21 perc alatt két góllal is megajándékoztuk az ellenfelet. Miközben a mi támadásaink pontatlanok voltak, egyetlen igazi gólhelyzetünk akadt, Takács szólója után a labda elakadt a kapusban...és jött a hab a tortára, szünet előtt Popescu háromra növelte a „zöld sasok” előnyét. A mi válaszunk annyiban merült ki, hogy nehezen és körülményesen felvittük a labdát az ellenfél tizenhatosáig, de ott nem tudtuk mit kezdjünk vele. A tavaly négy gólig jutó Mészáros András, vagy a távoli bombagóljairól emlékezeteset alkotó Bara Levente sem a régi arcát mutatja, akárcsak Rotar, aki korábban szintén kivette a gólszerzésből a részét. Az idegenlégiósok közül a nyáron érkezett litván Rokas Krusnauskas, és a spanyol Hernando Orte Rodrigo is adós maradt a gólokkal. Ennek fényében Valentin Suciunak és a szakmai stábnak nincs könnyű dolga, hisz a sérültjeink mellett a mentális hullámvölgyből is talpra kell állítani a játékosokat. Bajkó Barna másodedző a tegnapi meccs után, úgy fogalmazott:
„Ki merem jelenteni, hogy az FK Csíkszeredának a megalakulása óta ez a legnehezebb időszaka. Időnként voltak ígéretes, tetszetős megmozdulások, de mihelyt elértünk a támadó szektorba, amikor be kellett volna fejezni a támadásokat, rendre rossz döntéseket hoztunk. Úgy tűnik nagy a kavarodás, nem tiszták a fejek.”
Marad a kérdés, hogy mikor, és ki töri meg a több mint 360 perce tartó gólcsendet? Én azt mondom, mindegy, csak valaki már pöckölje be a labdát az ellenfél hálójába és utána hátha kinyílik a gólzsák.
Szép Zoltán
