Utolsó hivatalos mérkőzésüket játszották az U14-es csapatunk tagjai idén, így Kovács Tamás vezetőedző nem csak a Sepsi OSK elleni győzelmet, hanem az egész őszi idényt kiértékeli.
Utolsó hivatalos mérkőzésüket játszották az U14-es csapatunk tagjai idén, így Kovács Tamás vezetőedző nem csak a Sepsi OSK elleni győzelmet, hanem az egész őszi idényt kiértékeli:
A mérkőzés első fele mezőnyben zajlott. Mindkét csapat próbált kezdeményezni, és ráerőltetni az akaratát a másikra. Nekünk a szélen sikerült megbontanunk őket és kialakítani helyzeteket, de az utolsó pillanatokban szerelni, blokkolni, tisztázni tudtak. Aztán egy gyors támadásvezetés során ajtó-ablak ziccerbe került a jobb szélső támadónk, de senkitől sem zavartatva kapu fölé bombázta a játékszert. Még fel sem tudtunk ocsúdni a kimaradt helyzetből, mert a magasan felrúgott labda megérkezett a védekező zónánkba, amit be is gyűjtöttünk annak rendje szerint, csakhogy amikor már úgy tűnt, szépen építkezhetünk újból hátulról, a belső védőnk gondolt egy merészet, és olyan könnyelműen passzolt haza a kapusnak, hogy abban sem erő, sem minőség nem volt, így az ellenfél támadója köszönte szépen az ajándék labdát, be is rúgta azt a hálóba a kapust talpon hagyva. Mivel addig nem is jártak a kapunk közelében, ezért hidegzuhanyként hatott ránk ez a bekapott gól, de ahogy mondani szokás: innen szép nyerni!
A szünetben történt finomhangolás, meg biztatás mellett az volt a legfontosabb, hogy a játékosok megértsék: türelemmel folytassák a játékot azzal az elánnal, amit az első félidőben elkezdtek, és meg lesz az eredménye. Két szép akció végén sikerült a javunkra fordítsuk az állást, de nem sokáig tartott az előnyünk, mert egy, a hosszú sarokra lőtt távoli szabadrúgásból sikerült kiegyenlíteniük. A cserék közül többen is jól szálltak be a mérkőzésbe, de talán Sánta Dániel jelentette a különbséget az energiáját vesztő védelemmel szemben, aki pár szép csel után területet tudott nyerni magának a bal szélen, és nagyszerű ütemben indította mélységben az ék játékosunkat, aki jól tette mellel maga elé a labdát, és a gyengébbik lábával okosan kilőtte a rövid sarkot, megszerezve ezzel a győzelmet magának és a csapatának egyaránt. A meccsen többen is nagyon jól játszottak, de különösen örültem Dominik győztes góljának és az egész meccsen nyújtott teljesítményének, mert azt tudni kell, hogy több, mint két hónapot hagyott ki egy makacs sérülés miatt és csak pár hete tud teljes edzésmunkát végezni.
Legutóbbi találkozásunk alkalmával nem remekeltünk a Sepsi OSK ellen idegenben, és természetesen elmondtam a játékosaimnak most is, mire számítok tőlük, de e nélkül is jól tudták, hogy mit várok el, hisz az ottani mérkőzésen nem fogadták meg azokat az utasításokat, illetve tanácsokat, amelyeket megbeszéltünk, így megnehezítették a saját dolgukat. Ezen a mérkőzésen úgy érzem, valahol saját maguknak és nekem is be akarták bizonyítani, hogy ha ahhoz tartják magukat, amit közösen megegyezünk, akkor működik a gépezet.
A második körből még lenne egy forduló, de az idén ez volt az utolsó hivatalos mérkőzésünk, és az Elitliga csak márciusban fog folytatódni. Az elmúlt időszakra visszatekintve azt tudom mondani, hogy habár voltak gyengébb periódusaink különböző mérkőzéseken, teljes mértékben meg vagyok elégedve a játékosok hozzáállásával és teljesítményével. Minden meccsből próbáltuk kihozni a lehető legtöbbet, és ami a legfontosabb, hogy a periodizációhoz igazodva, amelyeket az edzéseken tanulunk, illetve ismételünk, azt a gyakorlatba tudtuk ültetni a meccsek alatt. Ezen a hétvégén még lesz egy gyakorló mérkőzésünk az eggyel nagyobb korosztályú székelyudvarhelyi csapat ellen, ami jó felmérő lesz az év lezárásaként, aztán megyünk egy kis szünetre, hogy a játékosok tudjanak pihenni, és az ünnepekre hangolódni. Szeretném megköszönni a stábnak a kitartó és alázatos munkáját, akik segítettek (és nem csak) abban az időszakban, amikor nem lehettem fizikailag a csapattal, illetve a szülőknek, hozzátartozóknak az egész éves támogatást és biztatást, mert nélkülük ez a teljesítmény biztos, hogy nem sikerült volna.
Továbbá szeretnék gratulálni a csapat minden játékosának, hogy az őszi szezont sikerült veretlenül lehozniuk, és az ellenfeleink tizenhét próbálkozásból csak egyszer sikerült pontot raboljanak tőlünk, pedig több alkalommal is hátrányba kerültünk, viszont ezek a gyerekek tanúbizonyságot tettek arról, hogy mekkora küzdőszellem és kitartás lakozik bennük. Hat játékosunkra a Román Labdarúgó Szövetség is felfigyelt, és a Kolozsváron megrendezett két héttel ezelőtti regionális összetartás alkalmával magukra ölthették a válogatott szerelést, amire úgy gondolom, mind büszkék lehetünk. Nem csak azért, mert megfigyelték és behívták őket, hanem mert jól is teljesítettek a többi válogatott játékos között. Reméljük a továbbiakban még többször és még több játékost akarnak testközelből megtekinteni, hisz ez azt tükrözi, hogy az Akadémia, valamint az alközponti, megfigyelői rendszer, ahonnan időszakosan a játékosok beáramlanak, jó úton halad.
A beválogatott játékosok balról jobbra: Kiss Hunor, Forró Patrik, Sípos Tamás, Polgár József, Boér Szabolcs, Orbán Hunor
R. A.
