Döntetlen született a hétvégi székely rangadón a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda között az U14-es korosztályban, a mérkőzést Kovács Tamás vezetőedző elemzi ki olvasóinknak.
Döntetlen született a hétvégi székely rangadón a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda között az U14-es korosztályban, a mérkőzést Kovács Tamás vezetőedző elemzi ki olvasóinknak.
„Az ellenfelünknek az egész mérkőzésen az volt a taktikája, hogy minden egyes szituációból felrúgja a labdát a fizikailag kimagasló ék játékosukra, ami a 60 méteres, szűk pályát tekintve előnyükre szolgált. Az első félidőben a csapatunk játékától egyáltalán nem voltam elragadtatva, mert az helyett, hogy követték volna az előzetesen megbeszélt utasításokat, és kombinatívan próbáltunk volna építkezni, ami egyébként jellemzi a játékfilozófiánkat, mi is a hosszú megindításokat, illetve az íveléseket erőltettük, semmi veszélyt nem teremtve ezzel az ellenfél kapujára. Nem beszélve arról, hogy két olyan váratlan gólt kaptunk be, amelyek finom szólva is elkerülhetőek lettek volna. Szünetben, amikor megkérdeztem őket, hogy mi az elvünk, és hogyan kéne játsszunk, akkor nem meglepő módon tudták rá a választ, ezért csak annyit kértem tőlük, hogy ezt próbáljuk megvalósítani.
A második félidőre a játékunk feljavult, aminek köszönhetően többször is sikerült gólhelyzeteket kialakítani, mégis két jól kivitelezett pontrúgásból találtunk be. A meccs hajrájában megvolt a lehetőségünk, hogy a javunkra fordítsuk az eredményt, mivel egy jól eltalált távoli lövést a kapusuk bravúrral hárítani tudott, a kipattanó labdára pedig érkezett egy játékosunk senkitől sem zavartatva, amire mindkét szurkolótábor felsóhajtott, csak másmilyen érzelmi töltetből fakadóan.
Összességeben a mutatott játékkal nem vagyok elégedett, mert hiába javultunk fel, nagyon lassan gondolkodtunk, illetve akadozva járattuk a labdát, aminek az ellenkezőjét már sokszor bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megvalósítani, akár szűk területen is, viszont nagyon tetszett az a küzdőszellem, hogy hátrányból is képesek vagyunk felállni, és megtalálni magunkban az ilyen helyzetekben szükséges motivációt, a legszebb és legfelemelőbb pillanat az volt ma számomra, hogy három hét után találkozni tudtam a csapatommal és láthattam őket testközelből játszani.”
R. A.
