Nemzetközi tornán szerepelt U13-as utánpótlás-csapatunk. A piros-fekete tornagyőzelemmel véget ért eseményt Kovács Tamás vezetőedző értékelte honlapunknak.
Nemzetközi tornán szerepelt U13-as utánpótlás-csapatunk. A piros-fekete tornagyőzelemmel véget ért eseményt Kovács Tamás vezetőedző értékelte honlapunknak.
"Ahhoz képest, hogy 20 órát utaztunk Szkopje városába, kellőképpen ki tudtuk pihenni magunkat és fel tudtunk pörögni a pénteki kezdésre, ahol az első két mérkőzésünket hibátlanul hoztuk.
Szombaton csak egy összecsapás várt ránk, ami jól is indult számunkra, hisz a második percben már betaláltunk az ellenfelünk hálójába. Az FC Forca időkérése (mindkét edzőnek lehetősége volt 1-1-re mérkőzésenként) után tovább tudtunk növelni az előnyünket. Mint utólag kiderült, ez sem volt elég a győzelmünkhöz, mert hiába irányítottuk és domináltuk a játékot, az utolsó percekben először egy jól eltalált szabadrúgásból vették be a kapunkat, majd egy gyengén meglőtt, hosszú sarokra csordogált labdát nézett végig a komplett védelem, a kapussal együtt. Szerettem volna tehát gratulálni a csapatnak, de így a mérkőzés utáni értékelésben meg kellett értetnem velük, hogy sokkal koncentráltabbaknak kell lenniük, mert a meccs addig tart, amig a játékvezető le nem fújja azt. A nap további részében a pihenésé volt a főszerep. Sétáltunk kicsit a város között, voltunk állatkertben, de szerintem, ami a legemlékezetesebb maradt a csapatnak, hogy megnéztük együtt az Észak-Macedónia-Olaszország Európa-bajnoki-selejtező párharcát az ikonikus Toše Proeski Nemzeti Arénában.
Vasárnap a negyeddőntőben a macedón Kičevo csapatát múltuk felül, majd az elődöntőben az albán FC Shkupi várt ránk, akik ellen nagyon brusztolós és nehéz mérkőzést játszottunk. Két ellentétes ideológiákkal rendelkező csapat nézett egymással szembe. Amíg ők előre rúgták az egy fejnél magasabb erőemberekre a labdát és abból próbáltak veszélyt teremteni, addig mi a talajon történő labdakihozatalokra és a labda nélküli elmozgásokra fektettük a hangsúlyt. Sikerült is zavart okozzunk a védelmükben és két szép támadásvezezetés végén gólókat rúgnunk nekik. Egy szabadrúgás révén még vissza tudtak jönni a meccsbe, de ezúttal az utolsó pillanatig összpontosítottunk és nem engedtük, hogy kiénekeljék a győzelmet a kezünkből. A meccs krónikájához az is hozzátartozik, hogy mivel a srácok összebandáztak ugyanabban a létesítményben elszállásolt újpesti csapat játékosaival, szinte megállás nélkül drukkoltak nekünk a szülőkkel különböző rigmusokkal és velünk együtt örültek a döntőbe jutásnak. Ez is bizonyítja, hogy a nemzeti identitásunk a határtalan.
A döntőben sem változott a játékfilózófiánk és habár látszottak a csapaton a fáradság jelei, ki tudtunk alakítani veszélyes helyzeteket az ellenfél büntetőterülete közelében, amelyeket sikerült gólra váltani. Volt néhány veszélyes támadás a kapunkra nézve, de a védelmünk jól állta a sarat és összességében végig kézben tartottuk a mérkőzést.
Ha őszinte akarok lenni, akkor picit bevittek minket az erdőbe, mivel a hivatalos meghívóban 70x50-es játéktér volt beígérve. Ennek ellenére jóval kisebb pályán kellett játszodjunk, ami zsúfoltabb volt a kelleténél, de ez is hasznos volt, mert így a gyerekek jobban rá voltak kényszerítve a gyorsabb játékra, illetve döntésekre. Az ottani sok gratuláció mellett is alázatosan ki merem jelenteni, hogy teljesen megérdemelt a tornagyőzelmünk, mert azokat a játékelemeket, amelyeket a foci alapjai megkövetelnek, mi próbáltuk a leginkább megvalósítani. A hatalmas távolságtól eltekintve nagyszerű élmény és megtapasztalás volt belekóstólni kicsit ebbe a balkáni életérzésbe. Köszönjük szépen a meghívást!"
