Csőregi János: Lesállástól vigyázzállásig. Avagy: a futballbírók is emberek
XII. Velünk a feleségek
Felelevenítek még egy pár ilyen meg olyan helyzetet is, ami velünk megtörtént. Lehet, hogy ezzel nem leszek túl népszerű, de 20-30 év múltával minden bűn elévül vagy megbocsátást nyer.
Az első plusz pénzt Békáson kaptam, mint Benedek Pali középbíró partjelzője. A Relonul Săvineşti játszott ott, akik ismerték Palit, ő halász is lévén tőlük kapta a damilt. Megkeresték a săvineştiek otthon, mivel megtudták, hogy ő fújja a sípot Békáson. Minden valamire való csapatnak volt egy bukaresti embere, aki bennfentes volt a szövetségnél, és idejében leadta a drótot. Mi még nem, de Pali már hétfőn este megtudta, hogy Békásra kell menni vasárnap és szólt előre, hogy tétje van a mérkőzésnek, tehát úgy készüljünk. A Pali autójával mentünk, valamint Lukács Imivel, akinek jött a felesége is. Általában, ha autóval mentünk és maradt még hely, jött egy-egy feleség vagy gyerek is, de az is előfordult mikor két-három gépkocsival mentünk, három család is „kiszállt”. Amíg mi futballoztunk, ők kirándultak, templomokat, múzeumokat, temetőket látogattak. Ez volt az ő szórakozásuk, kárpótlásul a gyakori távollétünk miatt. Az én feleségem például Erdély legtöbb városában tudja hol van a futballpálya.
Ezen a kiszálláson csak Pali felesége jött, nem ment a városba sétálni, hanem felült a tribünre magányosan, a sarokba. Lejárt a meccs, a vendégek győztek, de azért meghívtak ebédelni a helybéliek. Mi udvariason visszautasítottuk mondván, hogy vár a család a Gyilkos tónál. Beültünk az autóba, Pali hangosan kezdett gondolkodni, hogy vajon most mi lesz, hol találkozunk, hol kapjuk meg a lóvét? Erre a felesége közbeszólt, hogy mehetünk nyugodtan haza, mert a boríték itt van a táskájában. A mérkőzés vége felé ugyanis valaki odaült melléje, és az utolsó sípszó után átadott neki egy borítékot megsúgva, hogy ez a miénk. Manapság levélbombára is gondolna az ember, de szerencsére akkoriban még nem volt az ilyesmi divat.
Részlet Csőregi János: Lesállástól vigyázzállásig. Avagy: a futballbírók is emberek című emlékeiből.
