Kispad | Elitliga U16 | Ubrankovics Zoltán | FK Csíkszereda–Sepsi OSK 4–1

Igazán nagy fegyvertényt hajtott végre a hétvégén az FK Csíkszereda U16-os gárdája, amikor majdnem az egész mérkőzést emberhátrányban játszva mégis nagyarányú győzelmet arattak a Sepsi OSK felett. De hogyan sikerült? A kérdésre Ubrankovics Zoltán vezetőedző ad kimerítő választ.

Kispad | Elitliga U16 | Ubrankovics Zoltán | FK Csíkszereda–Sepsi OSK 4–1

Igazán nagy fegyvertényt hajtott végre a hétvégén az FK Csíkszereda U16-os gárdája, amikor majdnem az egész mérkőzést emberhátrányban játszva mégis nagyarányú győzelmet arattak a Sepsi OSK felett. De hogyan sikerült? A kérdésre Ubrankovics Zoltán vezetőedző ad kimerítő választ.

„A második percben történt jogos kiállítás átírta azt a forgatókönyvet, amit terveztünk. Az újratervezést 4-4-1-es felállásban gondoltuk, de a Sepsi szélső védőinek aktív támadó szerepe ezt átírta 6-2-1-es felállásra. 

Az első félidőben védekezésünk nem működött tökéletesen, emiatt mögénk tudtak többször kerülni, de hol a kapusunk, hol egy utolsó láb, hol pedig az ellenfelünk részéről rossz technikai megoldás miatt nem szereztek gólt. Sajnos egy, a mi baloldalunkról beadott labdát szerencsétlen mozdulattal a saját kapunkba fejelve vezetést tudott szerezni ellenfelünk. 

Támadójátékunkat egyértelművé tette a létszám hátrány. Bár az elején a kiállítás ebben a részelemben zavart okozott a labdakihozatalnál, hiszen az ellenfelünk felbátorodott, és letámadta azt. Tisztázni kellett gyorsan a srácok fejében, hogy a létszámhátrány a támadó zónában van, így ugyan nem annyira magabiztosan, de tudták a játékosok, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, és mivel az ellenfelünk védelméből nem csoportosított fel embert, így mindig a középső zónáig fel tudtuk hozni a labdát.
Mivel a támadó szekcióban fogytunk el a kiállítás által, ezért ott több egyéni játékkal, betöréssel kellett próbálkoznunk. Igaz, nem minden percben jutottunk el a kapujuk elé, de a gól előtt egy boxon belüli bal oldali betörés után jobb lábbal felső kapufát rúgtunk, majd a gól után a jobb oldalunkon hasonló betörés által kiharcoltunk egy tizenegyest, amit értékesíteni is tudtunk, egalizálva az eredményt.

A szünetben letisztáztuk pontosan mind a védekezést, mind pedig a támadást, valamint az átmeneteket, ami által a második félidőben sokkal tudatosabbak, szervezettebek tudtunk lenni. Ehhez hozzájárult, hogy a második félidő második percében a jobbszélen megcsináltunk egy 2v1-es szituációt, ami után egy lapos beadást egy tudatos létszámhátrányos érkezés után góllal tudtunk befejezni. Ez ugyan nem vette el az ellenfelünk támadó kedvét, de az önbizalmát érezhetően megingatta, a mi erőnket viszont megtöbbszörözte.

Szélen ugyan jól zártuk le a területeket, és nagyon nehezen tudtak mögénk kerülni, de középen nem volt tökéletes a három, illetve a védők előtt már csak két játékos együttes védekező mozgása, ami miatt kialakult gólszerzési lehetőség az ellenfelünk számára, de a kapusunk többször bravúrral tisztázta azt. 

Labdaszerzésünk után megpróbáltunk gyors kontrákat indítani. Többször eljutottunk a kapujukig gólhelyzetbe, de csak a 74. percben tudtuk ezt gólra váltani. Ezek után is próbáltak nyomást gyakorolni ránk, illetve gólt elérni, de szép lassan elfogyott a hitük. A negyedik gólunk, ami szintén egy létszámhátrányos kontratámadás-vezetés végén sikerült elérnünk, teljesen elvette a tartásukat, és a végére már úgy tűnt, hogy mi játszunk létszámfölényben.

A 88 perc emberhátrányban az nagyon sok, de megcsinálták a srácok! Le a kalappal előttük!

A motivációs beszédemben elmondtam nekik, hogy ez a meccs semmi másról nem fog szólni, csak az ő önbecsülésükről és a büszkeségükről, hiszen nyáron a felkészülési mérkőzésen négy gólt kaptunk tőlük. Igaz, nehézséggel küzdöttünk azon a napon, de ez akkor sem menti fel a csapatot!

Hát ők bizony ilyenek, ilyen csapat ilyen versenyzői erényekkel! Mindenkinek élményt adtak! A szülőknek – akik teljes mértékben megérdemelten felállva tapsolták meg őket – nekem és saját maguknak, mert ez nem fordul elő sokszor, hogy emberhátrányban négy gólt rúg egy csapat egy olyan ellenfélnek, akinek a vereség ellenére is megvan a lehetősége, hogy a playoff-ban folytassa. 

Emiatt nagy-nagy dicséret jár a játékosoknak, amit részemről meg is kaptak, és ezúton is ezt teszem. 

De reálisan kell értékelni is, látni kell azt, hogy valószínű hogy ha egyenlő létszámba játszunk, nem ennyi az eredmény. Most olyan játékot kellett játszani az ellenfelünknek, amiben ők nem jók. 

Ez semmit nem volna le a srácok érdemeiből. Azzal, hogy emberhátrányban voltunk, voltak olyan játékosok, akik közel 12 kilométert futottak a mérkőzésen, de volt egy-kettő, aki 12 kilométernél lényegesen nagyobb össztávot tett meg, ebből több mint  900 méter volt intenzív futás! Ez nemzetközi szint! Le a kalappal előttük!

Ugyan ez csak egy pont a labdarúgó pályafutásuk vonalán, igaz nem kicsi, de lesznek még pontok, hol vastagabbak, hol vékonyabbak, de egy biztos, ezt a napot senki nem felejti el!

Nagyon örültem annak, hogy a heti egyéni képzés taktikai, technikai elemei visszaköszöntek a mérkőzésen, de felszínre is hozott olyan elemeket, amire még nagyobb hangsúlyt kell majd helyeznünk, hiszen két hét múlva megkezdődik a play off, ahol már minden héten kiemelkedő csapatok ellen fogunk játszani.

Így készülünk az utolsó csoportmérkőzésünkre is, hiszen nekünk a playoff-ban minden pontra szükségünk van ahhoz, hogy a kitűzött célt el tudjuk érni, és ne tegyük annyira nehézzé számunkra az oda vezető utat.”

R. A.
 



Hozzászólások



Fejtsd ki véleményed, szólj hozzá te is. A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.


Vissza